Kell egy műhely! Egy csapat, amely azzal foglalkozik, ami leginkább az övé: a helyi táncanyag gyűjtésével és az ehhez kapcsolódó tánczene kutatásával, azzal, amiről talán a népművészet iránt érdeklődő vajdasági magyar fiatalok keveset tudnak. Ez volt a vezérszála jó néhány baráti beszélgetésnek, melyek végül a Cécó műhely megalakításának gondolatához vezettek. A csoport alapítója, kezdeményezője Resócki Rolland, tagjai pedig olyan középiskolás, egyetemista, illetve dolgozó fiatalok, akik több éve vesznek részt valamelyik vajdasági néptáncegyüttes munkájában vagy aktív zenészként részesei a mozgalomnak. A Vajdasági Magyar Folklórközpont felkarolta és befogadta ezt a kezdeményezést, teret és szellemi forrást biztosítva a csapatnak.
A Cécó műhely elsődleges célja mindenekelőtt a vajdasági néptánc és tánczene kutatása, ezek népszerűsítése és széleskörű megismertetése. Tagjai fontosnak tartják, hogy együttműködjenek olyan anyaországi szakintézményekkel, mint például a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke (ahol az országban egyedüliként működik tánckutató szakirány), vagy a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, és olyan néprajzi előadásokat, konferenciákat, továbbképzéseket szervezzenek közreműködésükkel, amelyek közelebb hozzák a kutatás módszertanát az itt élő néptáncosokhoz, néptáncpedagógusokhoz, népzenészekhez.
A kezdeményezés célkitűzései között szerepel továbbá, hogy a tánc korábbi funkciójához hasonlóan szórakozást és közösségi élményt nyújtson, és ne csak színpadra állított koreográfiákban legyen szerepe. Erre utal a műhely számára választott név is, cécónak ugyanis a spontán kialakult zenés, táncos összejöveteleket nevezték a Tisza mentén.
A Cécó műhely mindenki számára nyitott, aki szeretné mélyrehatóbban megismerni saját hagyományait. A csoportosulás kezdeményezője és megalapítója egy olyan mozgalomnak, melynek tagjai a saját hagyományaikat tartják legfontosabbnak Vajdaságban.
Cikk a folkMAGazinban itt olvasható.
